Ez az ősz valami új, váratlan, és bizony egyáltalán nem pozitív dolgot hozott az életembe: teljes letargiát, és motivációvesztést. Így pont kapóra jött, hogy a szülinapomra megkaptam ezt a könyvet. Nemes egyszerűséggel csak „boldogság”-könyvnek becézem, nagyon bíztam abban, segíteni fog kilábalni a lassacskán depresszióba hajló letargiámból. Nos, azt nem mondhatom, hogy ez megtörtént, de sokat tanultam belőle, az tény.
Maga a történet rém egyszerű: adott egy nő, akinek elvileg minden megvan az életében, amire csak vágyhat, ő azonban mégsem boldog. Egy véletlen során találkozik egy „rutinológussal”, aki néhány feladattal megtanítja az önismeretre, boldogságra, sikerre. Természetesen van egy csattanó a végén, de azt inkább nem árulom el….
Talán, sőt, egészen biztosan, ennek a könyvnek nem a történeti szál az erőssége, sokkal inkább az, ami mögötte van. A „feladatok”, és a mondanivaló sokkal többet ad, mint a sztori. Nem mondom, hogy elolvastam, és máris én vagyok a világ legboldogabb embere, de adott valamit. Valami megfogalmazhatatlant. Erőt ahhoz, hogy talpraálljak; motivációt, hogy megkeressem a saját utam a boldogság felé; tippeket, hogyan is lehet ezt elérni. Sőt, egészen biztosan állíthatom, hogy ez az a könyv, ami elindít az önismeret útján, ami hatására egyre sürgetőbb vágyat érzek arra, hogy még több témába vágó könyvet olvassak, hogy tanuljak erről.
Így hát összességében mondhatom, hogy sikeres volt a „boldogság-könyv-projekt”, ha más nem is történt még, annyi biztosan, hogy megszületett a döntés, az elhatározás: össze fogom szedni magam, és jobb leszek, mint valaha. És talán ez a legfontosabb most a helyzetemben.
Emellett, ami még biztos, hogy ki fogom próbálni azokat a tippeket/trükköket/feladatokat, amiket az író ajánl. Hogy milyen hatással lesznek az életemre, arról majd később….

 10/9 , a vége annyira nem tetszett